Pálcika

Ha már úgy is ma van a költészet napja, úgy gondoltam kidíszítem a blogot egy versikével. Saját irományt hoztam ismét és bár nem friss, legalább senki sem foghatja rám, hogy más tollával ékeskedek. Egyébként távol áll tőlem ez a műfaj, ezt is csak egy irodalmi közösség kihívása miatt szültem meg. A feladat nagyon egyszerű volt, egy vers, amiben szerepel a pálcika szó. Az alapötletem megvolt. Egyik este hullaként feküdtem az ágyon és azzal szórakoztattam magam, hogy megfáradt agyam segítségével színezni kezdtem a fehér falakat. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy lesznek a színes csíkokból pálcikák. Szerencsére nem is volt olyan nehéz.



Színes csíkok álmaimban

Sárga-zöld vonalak cikáznak át a kopott fehér falakon,
egymásba fonódva kergetőznek a festékszagú síkságon.

Befestik a képeket..

Az ablakon átkelnek...

Felkúsznak a függönyön...

Elborít a színözön.

Ahogy kezemet a falhoz nyomom,
lassan befonják az egész karom,
mellkasomra rajzolni kezdenek,
pálcikaházat és embereket,
pálcikalovat és fegyvereket,
pálcikavért és tetemeket.

most
a pálcikasereg felém közeleg,
nyakam köré fonnak pálcikakötelet.